Az alábbi bejegyzésben részletes összefoglaló olvasható a két évet átívelő alkotói projektről, stációiról és sikeres eredményeiről, valamint a nem várt fordulatról, a fiam születéséről. In the upcoming post you can find a detailed… Continue reading
az utolsó napokról. egyek vagyunk még. te egyre jelenvalóbb, én egyre üresebb, anyagszerűbb. hordok még gondolatokat, de nehéz pontos mondatokká formálni őket. nehéz gondolni egyáltalán. nehéz melléjük térdepelni és meghallani őket. érzés és… Continue reading
Legelső pillanat az életemben, amikor egy előadásom szólásra indítja azokat, akik jelen voltak, részesei voltak az élménynek. Különleges este volt. Tapintani lehetett a befogadó és együtt érező figyelmet, be- és elfogadást, szeretést. Hívta… Continue reading
VIZITÁCIÓ DOMBORÚ PROJEKT no.6. bemutató: 2014. 09.19. 19:00 – MU Színház – L1danceFest 2014 koncepció: Herold Eszter koreográfia/ tánc: Gyulavári Ági, Herold Eszter zene/ montázs: Horváth Ádám Márton kosztüm: Csorba Kriszta fotók:… Continue reading
Festményből kivágott Erzsébetek. Hat perc lehunyt szemű alakulás, tárulás és alázat. Francois Couperin és Troisieme Lecon Tenebre-je szól. Próbálom visszaadni a festmények mozdulati hűségét és bennem keltett visszhangját. Simone Weill szerint mindannyiunkban… Continue reading
Ez a poszt munkafolyamatot rögzít – vállaltan Gyulavári Áginak címezve – mindenki más okulására, informálására. Már nem is emlékszem, tervező találkozásunk és levelezéseink idején említettem-e, annyira evidens volt bennem az alapállás: te Erzsébet… Continue reading
A Balatonon jártunk Mártonnal. Csak pár napot töltöttünk a régi házban. Nagyapám halála óta gyakorlatilag lakatlan, apám se jár le már nyaranta sem, én fordulok meg minden áldott vagy áldatlan júniusban ott… Continue reading
TALÁLKOZÁS ÖTVEN PERSPEKTÍVÁBÓL. amit a képen figyelek: ARC – TESTTARTÁS – GESZTUSOK – KOR – NAPSZAK – A DRAPÉRIÁK SZÍNE – ÉRINTÉS – MÁRIA JOBB VAGY BALOLDALON – MAGZATOK A MÉHBE FESTVE VAGY… Continue reading
kalászos pázsit hullámzó kenyér kovász életre lágyuló női tájék. mellkasomban nyári ernyő bodzabokor. lélegzés. ösvények. a testem tudja, merre forduljak. helyettem tágul. engedelmeskedem. mögöttem zölden záró szálegyenes tenger. előttem zölden záró… Continue reading
tapétaminta kerengőben a sávok deréktájt szelnek lassan bomló és dagállyal születő világokká ahogy belélegzem a sok itt maradt várakozást mintha nagyanyám üres szobájának csendjében állnék míg bennem dédunokája tapintja a testes meleggé… Continue reading
